Kiesett budiajtó:-D

Ma reggel különleges állapotában találtuk a mellékhelyiség ajtaját: ki volt törve a sarkából. Rögtön az jutott eszembe, amikor otthon, falun a wc ajtaja egy az egyben leesett a helyéről, és mint egy vörösszőnyeg terült el a "király" lábai előtt. Vicces jelenet, és talán kevés ember fog örülni neki. De egyvalamire bizonyítékul szolgál: a tökéletesen tiszta, végtelenül rendezett dolgok mögött is rejlik valami kosz, valami szenny, valami hiba. Hiába van kifogástalan házam, amit az emberek megcsodálnak, ha odabent valami nem úgy működik, ahogy kell. Otthon is van trágyaszag, itt is, és nem többek, vagy kevesebbek az emberek Németországban, mint Romániában, csak itt vastagabb a csokimáz...
...és az is jelent valamit, hogy még a budiajtó sem tud tisztességesen kitörni...

Mettenhausen, 2009. augusztus 25.

MOST

A legjelentéktelenebbnek tűnő pillanatok is szolgálhatnak örök életre szóló örömélménnyel, még egy kínos helyzetben is. Nem számít, hogy éppen hol vagyunk, az év vagy a nap melyik szakában - minden egyes pillanatot úgy kell megélni és elfogadni, ahogy van: egyszerűnek, csodálatosnak és MEGISMÉTELHETETLENNEK.
Az élet ettől az egytől lehet szép: hogy a MOSTot csak Abban a pillanatban tudod megélni. A következő már valami teljesen más, valami teljesen újszerű, amit az előzőben remélni sem tudtál. Rajtad áll, hogy hogyan éled meg. De egyvalami biztos: minden ember, növény, rovar, egyszerűen minden élő és élettelen azért született, hogy AZT a bizonyos pillanatot számodra teljessé tegye!

Mettenhausen, 2009. augusztus 19.

Pókomhoz

Betörtünk egymás intim szférájába -
föléd suhantam, de valami mást vártam.
A helyzet téged csak megtalált,
de nem is tudtuk volna bántani egymást.
Okoztunk kele-kótya bosszúságokat,
de nem lehetett vérremenő harc.
Összezúzhattam volna méhecske testedet,
de a jelenetből csak ennyi lehet:
kölcsönös-közönyös tovasurranás,
leleplezhetetlen pillangóvarázs...

Mettenhausen, 2009. augusztus 19.

Szálka és szilánk

A szeretet nem megváltoztani akar: elfogad. Ezáltal tanít és nevel, tükröt tart. Erélyesen, de nem követelőzve. Aki szeret, az nem bánt - az csak szeret és azt viszont szeretik.
Az eredendő következménye a legszebb az egészben: a fejlődés - nem is akármilyen: kölcsönös és teljes (testi, lelki, szellemi) fejlődés. "Egymás hajlataiba idomulás" és megszelidülés. Olyanná válok, amilyenné lennem kell a szereteted áltad. Nem azért, mert elvárod, vagy mert ezt kéred, hanem mert így akarjuk, mind a ketten.
Nem azért fogok fejlődni, mert Neked nem tetszik az, aki most vagyok! Ezt gyorsan felejsd el! Azért növök magasabbra, mert meglátod bennem azt, aki lehetnék, de attól még elfogadsz annak, aki vagyok. Nem jövőbesóvárgó mohosággal, hanem tiszta, istenitől fakadó egyszerűséggel. És akkor lehet, hogy egyszer tényleg olyan leszek, amilyen lehetnék, amilyennek szeretni szeretnél. ADDIG NEM, mert nem az elvárás és kötelesség mozgatja az embert, és nem is a "külső motiváló tényezők", hanem a belső szereteterők: általad és általam...

Mettenhausen, 2009. augusztus 30.

Amiért érdemes

egy figyelmesség
egyetlen pici jel
egy mosoly
egy önzetlen
megmozdulás
egyetlen pillanat
amikor az ember tudja
nincs egyedül

már egyetlen egy
percért is megéri


Mettenhausen, 2008. augusztus 8.

Viszontlátásra...

Megjöttem, és látom, ahogy közben a kopár fák búcsút intenek a nyárnak. A napok telnek - néha elszállnak, máskor csak vinyítva vonszolják magukat, és ez így van jól.
Sokminden történt közben. Repültem. Zuhantam. És lebegtem is. Láttam világot, nem egyet. De közben végig egyvalamit kerestem: a LÉTEZÉST. Aztán rájöttem, hogy vele együtt jár a SEMMI, a VALÓSÁG, az ÁRNYÉK és a FÉNY, a LÁTSZAT, a KÉPMUTATÁS, a KÍN, a SZENVEDÉS, a FÁJDALOM, az ÖRÖM, a JÓSÁG, a SZERETET, a CSODA és a RÁCSODÁLKOZÁS. Nem sorolom tovább... ez mind hozzá tartozik a Világhoz és benne az Emberhez. Talán egy szóval lehet megnevezni azt, amit megtapasztaltamtam: (sok)MINDEN - és még az is tetőtől talpig.

A következő napokban Mettenhausenben lejegyzett írásaimból nyújtok át néhányat. Mindet a MINDEN ihlette... néha a FÉLELEM, máskor a DERŰ, olykor a KUDARC, legtöbbször a BETELJESEDÉS...