egy figyelmesség
egyetlen pici jel
egy mosoly
egy önzetlen
megmozdulás
egyetlen pillanat
amikor az ember tudja
nincs egyedül
már egyetlen egy
percért is megéri
Mettenhausen, 2008. augusztus 8.
2009. szeptember 27., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Elszakítva
28 éven keresztül kerestem valamit. Most, hogy már látlak Téged, azt hiszem, megtaláltam. Már tudom, hogy mi volt az, ami mindig hiányzott....
-
Sejtekből vagyunk. Tetőtől talpig sejtekből. Voltam egy csomóféle órán, tudom, hogy milyen bonyolunt önmagában egyetlen egy sejt is. A sok f...
-
Sokszor menni kell tovább. Felégetni a hidakat magunk mögött. Megszakítani olyan szálakat, amelyeken korábban a lét függöt. Engedni a halált...
-
Mikor kicsi voltam, nagyszüleim néha kivittek minket, unokákat a mezőre. A közelben voltak a vasúti sinek, és mindig, ha jött egy vonat, akk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése