Néha megtörténik... Néha az ember lúzernek érzi magát. S most így vagyok vele én is. Nemcsak most - sokszor. Vannak kudarcaim: kicsi és nagyok, másokéhoz képest mérhetetlenek, de legalább vállalom értük a felelősséget. Sokszor nem világos, hogy hol rontok el dolgokat, máskor egyértelmű, hogy miért nem úgy alakult egy-egy szituáció, ahogy szerettem volna.
Figyelmet és törődést adok embereknek, s nem értékelik, eldobják, megtapossák, vagy csak szimplán hátat fordítanak neki. Másoknak alig adok - ők mégis szeretnek, keresik a társaságomat. Milyen kell legyen az ember? Milyen kell legyek, hogy jó legyek? Már nem érdekel. Igazából nem felelhetek meg mindenkinek. Ez van. Ez vagyok. Ez a csomag. Akinek nem tetszik, annak fel is út, le is út!
