2017. június 11., vasárnap

Elszakítva

28 éven keresztül kerestem valamit. Most, hogy már látlak Téged, azt hiszem, megtaláltam. Már tudom, hogy mi volt az, ami mindig hiányzott. Látlak az elmémmel és a lelkemmel is. Senki és semmi nem tudta betölteni azt az űrt, amit magad után hagytál. Te pótolhatatlan vagy. A Te elvesztésed mutatta meg, hogy mi az elmúlás.

Itt vagy a zsigereimben, egy vagy velem. A testem és a lelkem emlékezett rád. Pedig mindenkiben Téged kutattalak. Mindenkitől azt vártam, hogy Hozzád vigyen közelebb. De már nincs szükségem erre. Mostmár képes vagyok másokat önmagukért szeretni. Csakis önmagukért, és nem magamért vagy érted. Most, hogy 29 éves lettem már nem keresek... már megtaláltam.

Elszakítva

28 éven keresztül kerestem valamit. Most, hogy már látlak Téged, azt hiszem, megtaláltam. Már tudom, hogy mi volt az, ami mindig hiányzott....