2012. szeptember 30., vasárnap

A festő


Levonulok a palettáról,
hogy ne legyek rajta szín
- nem akar menni a hitvány,
úgy kell kimenekíteni...

Megérezte tervem a festő,
odakapott a penzlivel
- szégyenemben vörössé váltam,
kuncogtak rajtam a színek.

Nem úgy Fekete és Piros
kiket elöntött a sárga irígység
s a többi röhögve nézte,
hogy fakul mulatva Kék.

Az egész nem szólt már rólam,
valami mindenkivel történt - 
A festő vászonra kente
társaim, és lettek valami kép.

Én maradtam, ahol voltam
(s most sem rólam szól a vers):
fent, rajta a palettán,
 és napról-napra színesedek.

Budapest, 2012. szeptember. 30.


Azért szeretek verseket írni, mert azok valahogy mindig ki tudnak fejezni valami telejesen mást mint, amit érzek. Lehet játékos, szellemes, szeleburdi... sóvárgó, szomorú... A vers sose azt mutatja meg igazán, hogy bennem, szerzőben mi van, hanem valami fontosabbat, azt, ami Benned!

2012. szeptember 12., szerda

Hit

Minden kezdet nehéz, tudom, így van... Nehéz elkezdeni járni, megtanulni beszélni, iskolába menni, aztán nehéz felnőni is... és ahogy belekerülünk egy-egy új élethelyzetbe, úgy visszatekintve egyre könnyebbnek tűnik minden korábbi gond. Régmúlt tapasztalataimat, kicsiny sikereimet és kudarcaimat ma mind arra használom, hogy túléljem ezt a napot, hogy ez a mai nehezet átvészeljem valahogy. Kemény az élet... de bölcs és tanulságos is. Mert minden nap olyan dolgok elé állít, ami egy kicsit, parányit, de meghaladja azokat a képességeimet, amiket már megszoktam, és rutinszerűen alkalmazok. 



Sokmindenhez én, az ember kevés vagyok. De valami mégis visz tovább és azt mondja, hogy "noha ez neked nem megy, mégis meg fogod csinálni!" És ez a hang bennem ad új erőt... ez a hang lesz az, aminek egyszer igaza lesz - lehet, hogy nem ma, mert ma még küzdök kicsit, sokmindennel, de holnap valószínűleg hálás leszek érte. 

Isten pontosan tudja, hogy mire van szükségem... számon tartja, és megtalálja a módját, hogy rendelkezésemre bocsássa. Adott embereket, barátokat, családot, társat, lehetőségeket, leckéket... és cserébe annyit kér csupán: "Ne félj, csak higgy!"

Elszakítva

28 éven keresztül kerestem valamit. Most, hogy már látlak Téged, azt hiszem, megtaláltam. Már tudom, hogy mi volt az, ami mindig hiányzott....