Az elmúlt 7 hétben Rony kutyámmal kutyaiskolába jártunk. Nem azért mentünk oda, mert ő rossz kutya, hanem azért, hogy megtanuljam, hogy miként kell egy kutyával bánni - azon túl, hogy megsétáltatom, megetetem.
Ő is tanult - vezényszóra ülni, feküdni, a szemembe nézni - és én is tanultam.
Nekem azt sikerült megértenem, hogy amikor Rony nem azt csinálja, amit kérek tőle, akkor ő nem rossz kutya. A hiba bennem van: nekem nem sikerült egészen pontosan elmagyaráznom neki, hogy ebben a világban, amit mi "emberi társadalomnak" hívunk ő csak úgy fog tudni boldogulni, ha rám figyel.
Ő nem képes megérteni egy olyan világot, ami sejtek és vér helyett betonból, fémből és műanyagból épül fel, és nem tud kiigazodni a sok érthetetlen, bonyolult, néha felesleges szabály útvesztőjében. Én vagyok számára az idegenVEZETŐ, és nekem jól kell végeznem a dolgomat.
Szombaton vizsgáztunk, 93 pontra - nem rajta múlt a másik 7 pont!
***
Íme egy 100 pontos kutya:
