Az emberek gyakran nem vesznek észre semmit, csak elsiklanak a nagy Történések mellett. Sokszor csak mellékszereplők vagyunk - a dolgok egyszerűen lezajlanak, és mi alig reagáljuk le. Van aki az egész életét leéli így, aztán felteszi a kérdést magának, hogy miért? Miért kelek fel reggel? Azt hiszem, hogy ez a legfontosabb kérdés - és nem mindig egyértelmű a válasz.
Az emberek gyakran nincsenek tisztában saját magukkal - ezért másokon köszörülik a nyelvüket. De mindig csak akkor, amikor az illető nincs ott, aztán ha találkoznak, akkor szépen, udvariasan belemosolyognak a másik szemébe...
2010. május 7., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
-
Azt szokás mondani, hogy az igazán nagy dolgok mindig a csendben történnek - a magányban. Én eddigi életemben kétféle magányt tapasztal...
-
Lassan mindennek elérkezik az ideje... Mind őrizgetünk egy-egy szilánkot lényünk egészéből, ami lepattant rólunk egy-egy (darabokra)törés so... -
Sokszor menni kell tovább. Felégetni a hidakat magunk mögött. Megszakítani olyan szálakat, amelyeken korábban a lét függöt. Engedni a halált...