2010. május 7., péntek

Észrevételek

Az emberek gyakran nem vesznek észre semmit, csak elsiklanak a nagy Történések mellett. Sokszor csak mellékszereplők vagyunk - a dolgok egyszerűen lezajlanak, és mi alig reagáljuk le. Van aki az egész életét leéli így, aztán felteszi a kérdést magának, hogy miért? Miért kelek fel reggel? Azt hiszem, hogy ez a legfontosabb kérdés - és nem mindig egyértelmű a válasz.

Az emberek gyakran nincsenek tisztában saját magukkal - ezért másokon köszörülik a nyelvüket. De mindig csak akkor, amikor az illető nincs ott, aztán ha találkoznak, akkor szépen, udvariasan belemosolyognak a másik szemébe...

1 megjegyzés:

Évi írta...

Hm, milyen igaz.... ha mindenki törődne saját magával....
. . . .
(L)

Elszakítva

28 éven keresztül kerestem valamit. Most, hogy már látlak Téged, azt hiszem, megtaláltam. Már tudom, hogy mi volt az, ami mindig hiányzott....