"Gondoljon mindazokra, akikre nem fordít elég figyelmet, mert egy napon, mikor eltűnnek az életéből, túl késő lesz!"
(Francois Lelord)
Emberek, - akik életünk valamelyik szakaszában a közelünkben voltak: felneveltek, megöleltek, olykor pofon vágtak, de minden esetre szerettek, mert éppen azt tarották helyesnek - rokonok, barátok, ismerősök, idegenek... Adott pillanatban azok a személyek, akik részt vettek életünk egy-egy előző mozzanatában már nem annyira fontosak, már nem keressük annyiszor a társaságukat, mint korábban. Egyes kapcsolatok kihűlnek, kötelékek elszakadnak, ragyogások elhalványulnak. Néha azért nem árt, ha eszünkbe jut, hogy ott voltak valaha: ma már megfeledkezünk róluk, de régen fontosak voltak. Egy-egy lépést talán az ő támogatásukkal tettünk meg, egy betegséget vagy szívfájdalmat az ő ölelésükkel, tanácsukkal, bíztatásukkal vészeltünk át. Lehet, hogy megöregedtek, eltávolodtak, kiábrándultunk belőlük, azonban jól eshet a viszontlátás... még mielőtt késő lenne! Ki tudja? Talán valami előre nem sejtett mondanivalónk is akad...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése