Vajon elég ennyi: lenni bele a világba? ...meglépni azt, amire vágyunk? ...elengedni az elvárásokat? ...lemondani a naív és akaratos elképzeléseinkről? ...megölelni azt, akit szeretünk? ...szívből jó napot kívánni annak is, akit nem szeretünk? ...táncolni az esőben? ...táncolni csak úgy? ...hallgatni a rovarhangokat? ...önfeledten belemosolyogni a napba? ...belemerülni, megfeledkezni az időről?
Ennyi tényleg elég ahhoz, hogy teljes legyen az ÉLET?... Azt hiszem, igen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése