Olvastam mindenfélét régebben és mostanában is. Olvastam bölcsektől, okosaktól, híresektől - és vannak pontok, amikor egyik sem ér semmit. Van, amikor mindegyik csak üres szavak, mondatok halmaza, mert ott mélyen belül van valami, ami túlmutat a bölcsek és okosak, de még a híresek menő és fennkölt eszmefuttatásain is. És ezt hívjuk valóságnak - a csupasz, meztelen, kiismerhetetlen, mámorító valóság egy érzés, kép vagy képzelet formájában jön. Túlmutat rajtam, az értelmi képességeimen - pedig nem tartom magam buta embernek. Mégis felülkerekedik rajtam, megemészt és szétzilál, közben pedig végigsöpör az életemen, itt bújkál a zsigereimben és nem hagy szóhoz jutni.
A valóság csak van. Nyakon ragad. Átölel. Megfojt. Felemel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése