Olyan ritkán állunk, és gondolkozunk el azon, hogy mi miért történik. Pontosítok... Olyan ritkán állok meg és gondolkozok el azon, hogy mi miért történik. Szédületes iramban történnek meg a napok, máról holnapra virradva már nem is leszek ugyanaz az ember. Ma lefekszem, holnap felkelek, teszem újra a kötelességemet, itthon, otthon, a munkámban. Kusza minden, kuszák a napok, kuszák az emberek, az események, tényleg minden kusza. De így van jól. Apukámnak ebben is igaza volt: mióta betöltöttem a 25-öt, már olyan hamar telnek a évek, hogy csak kapkodom a fejem.
Megint Karácsony. Két nap az egész. Fenyőillat. Rohanás a Tescoba. Kapkodás a rendért. Magány. Elbújás a világ elől. Kint háború. Bent vihar. Csend. Csendesség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése