Ilyen nem is létezik...

Néha olyan helyzetekben találjuk magunkat, amiről korábban el sem képzeltük, hogy megtörténhet, sőt ha mondták volna, talán el sem hisszük.

Az élet milliónál is több váratlan eseményt tartogat. Biza rá kell jöjjünk, hogy Isten, a Sors, vagy nevezd, ahogy akarod el van látva jócskán fantáziával és humorérzékkel.

Tegnap déli 12-re elmentem vizsgázni, nem egyedül. A tanár hazaküldött mindannyiunkat azzal, hogy 10-től várt, de nem jelent meg senki, vitatkoztak vele, de hajthatatlan volt... Mit tehettünk volna? Fogtunk magunkat és ment mindenki, amerre látott.

A helyzet ennél sokkal összetettebb, és millió egy tényezőből áll - közös mulasztások, figyelmetlenség és nemtörődömség eredménye - amit nem áll szándékomban taglalni. Egy idő után az ember már csak a komikumot látja az ilyen szituációkban, és azt mondja: "ez egy álom, ilyen a valóságban nem fordulhat elő." És valóban, néha olyanok történnek amit nem szándékos - már-már véletlen bakik eredmény. Ezek önmagukban kis semmiségek, de összeadódva komplex eseményeket, hozzáállásokat és megnyilvánulásokat szülnek.

Senki sem hibás igazán, és tulajdonképpen mindenki az, mert mindenki hozzátett egy kicsit az egész nap jelenethez. Minden egyes apró darabka egyetlen hajszálnyi elmozdítása teljesen más végeredményt mutathatott volna. Dehát a "volna"...

Ettől szép a világ - hogy minden egyed, egyén, szó, mozdulat, gondolatfoszlány, jel menthetetlenül és megmásíthatatlanul hozzá tartozik.

Az isteni fantáziára csak kreativitással, a humorérzékre pedig csak nevetéssel lehet válaszolni. Minden egyes felháborodás, túlzás, elmélázás és figyelmenkívül-hagyás csak ront az események megítélésén.

Ma megint elmentem vizsgázni, időben. Még hamarabb is odaértem, mint kellett volna. Számítógépen kellett kidolgozni a tételeket, de elvették az áramot. Három órát vártam, míg sorra kerültem, megint nem egyedül. A tegnapi után ez már több mint röhelyes...

Minden helyzetben összesen két lehetőségünk adott, legyen az bármilyen katasztrófális, hihetetlen és nevetséges...
1. Kétségbeesünk, elkezdünk kapkodni, forgatjuk a fejünket jobbra-balra, pánikolunk, és amit tökéletesen tudunk, azt is elbénázzuk.
2. Higgadtan szembenézünk a történésekkel, és belenevetünk. Derűsen hajtjuk végre a feladatot vagy feladványt, legjobb ügyességünk és képességeink szerint. A többi meg már úgysem rajtunk múlik...

Minden, de minden csak hozzáállás és nézőpont kérdése, mert MINDEN része az egésznek, és MINDEN formálja jellemünket, oktat, nevel.

Ne félj mosolyogva szembenézni az idegesítően és rosszindulatúan vigyorgó kilátástalan helyzetekkel, mert ha most nem is pozitívnak mutatja magát a kép - "Valami lesz. Valami mindig van." (K. E.)