Sokszor menni kell tovább. Felégetni a hidakat magunk mögött. Megszakítani olyan szálakat, amelyeken korábban a lét függöt. Engedni a halált, hogy végezze a dolgát. Nem könnyű. Túlélni a halált sosem volt az.
Teret kell engedni másnak. Teret kell engedni a világnak. Teret kell engedni a megjósolhatatlannak. Menni tovább, még ha minden bizonytalan is, és nem látjuk az utat a lábunk alatt.
Hogy hova tovább? Azt nem tudom...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Sokszor menni kell tovább. Felégetni a hidakat magunk mögött. Megszakítani olyan szálakat, amelyeken korábban a lét függöt. Engedni a halált...
-
Sejtekből vagyunk. Tetőtől talpig sejtekből. Voltam egy csomóféle órán, tudom, hogy milyen bonyolunt önmagában egyetlen egy sejt is. A sok f...
-
Gyakran megadatik az ember életében, hogy létrehozhat valamit, ami egészen addig még nem volt. Ez lehet egy finom étel, egy tökélesre kompo...
6 megjegyzés:
Azt én sem! De hogy amit írtál, csodálatos, az biztos! Köszönöm, hogy vagy!
Én meg azt köszönöm, hogy Te vagy!... tovább... tovább... mindig ez a lényeg... nem lehet stagnálni, hanem menni kell tovább! Jössz?
Azt hiszem, szellemileg igen csak toppon vagyunk :)))) Szeretem, mikor a kérdés előtt megszületik a válasz!;) Szeretlek!
Én is:) De nem várunk! Majd utolérjük egymást!:) Szeretlek, Sziblingóza;)
Senkire sem várunk... mert nem verseny... csak - ahogy olyan szépen megfogalmaztad - teret hagyunk... hogy mindenki a saját ütemében tudjon haladni... Jajj.... kicsit fáj, hogy van, aki nem akar velem tartani.... de már elfogadom... hogy is szoktad mondani? ez van....
Ez hát... és ez így van jól! Nagyon jól!
Megjegyzés küldése