2009. október 6., kedd

Továbblépés...

Sokszor menni kell tovább. Felégetni a hidakat magunk mögött. Megszakítani olyan szálakat, amelyeken korábban a lét függöt. Engedni a halált, hogy végezze a dolgát. Nem könnyű. Túlélni a halált sosem volt az.
Teret kell engedni másnak. Teret kell engedni a világnak. Teret kell engedni a megjósolhatatlannak. Menni tovább, még ha minden bizonytalan is, és nem látjuk az utat a lábunk alatt.
Hogy hova tovább? Azt nem tudom...

6 megjegyzés:

Évi írta...

Azt én sem! De hogy amit írtál, csodálatos, az biztos! Köszönöm, hogy vagy!

Dimény Orsi írta...

Én meg azt köszönöm, hogy Te vagy!... tovább... tovább... mindig ez a lényeg... nem lehet stagnálni, hanem menni kell tovább! Jössz?

Évi írta...

Azt hiszem, szellemileg igen csak toppon vagyunk :)))) Szeretem, mikor a kérdés előtt megszületik a válasz!;) Szeretlek!

Dimény Orsi írta...

Én is:) De nem várunk! Majd utolérjük egymást!:) Szeretlek, Sziblingóza;)

Évi írta...

Senkire sem várunk... mert nem verseny... csak - ahogy olyan szépen megfogalmaztad - teret hagyunk... hogy mindenki a saját ütemében tudjon haladni... Jajj.... kicsit fáj, hogy van, aki nem akar velem tartani.... de már elfogadom... hogy is szoktad mondani? ez van....

Dimény Orsi írta...

Ez hát... és ez így van jól! Nagyon jól!

Elszakítva

28 éven keresztül kerestem valamit. Most, hogy már látlak Téged, azt hiszem, megtaláltam. Már tudom, hogy mi volt az, ami mindig hiányzott....