Miért?...
Úgy értem, miért írjam le százegyedszer is, amit előtte már leírtam százszor? És miért írjam le ezredjére azt, amit előttem már 999-en leírtak egytől egyig százegyszer?
Valami mégis azt susogja sejtelmesen, vagy üvölti követelőzve: "vedd elő a papírt és a tollat, és engedd, hogy ujjaid között életre keljen a Világ. Igen, egy egész világ, nem számít, hogy már százszor megszületett, nem számít, hogy te vagy az ezredik, aki ugyanazt meséli el. Mindegy, hogy hányan értettek egyet veled vagy mondtak ellent, nem számít, a következő úgyis valami teljesen más, valami teljesen új, valami teljesen csodálatos lesz..." - így mondogatja, és én ráhagyom. Mert ha az előzőek nem is voltak tökéletesen kerekek, de a sorban utánuk jövő már tisztább és egészebb lesz...
2009. június 7., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Elszakítva
28 éven keresztül kerestem valamit. Most, hogy már látlak Téged, azt hiszem, megtaláltam. Már tudom, hogy mi volt az, ami mindig hiányzott....
-
Azt szokás mondani, hogy az igazán nagy dolgok mindig a csendben történnek - a magányban. Én eddigi életemben kétféle magányt tapasztal...
-
Lassan mindennek elérkezik az ideje... Mind őrizgetünk egy-egy szilánkot lényünk egészéből, ami lepattant rólunk egy-egy (darabokra)törés so...
-
Sokszor menni kell tovább. Felégetni a hidakat magunk mögött. Megszakítani olyan szálakat, amelyeken korábban a lét függöt. Engedni a halált...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése