Miért?...
Úgy értem, miért írjam le százegyedszer is, amit előtte már leírtam százszor? És miért írjam le ezredjére azt, amit előttem már 999-en leírtak egytől egyig százegyszer?
Valami mégis azt susogja sejtelmesen, vagy üvölti követelőzve: "vedd elő a papírt és a tollat, és engedd, hogy ujjaid között életre keljen a Világ. Igen, egy egész világ, nem számít, hogy már százszor megszületett, nem számít, hogy te vagy az ezredik, aki ugyanazt meséli el. Mindegy, hogy hányan értettek egyet veled vagy mondtak ellent, nem számít, a következő úgyis valami teljesen más, valami teljesen új, valami teljesen csodálatos lesz..." - így mondogatja, és én ráhagyom. Mert ha az előzőek nem is voltak tökéletesen kerekek, de a sorban utánuk jövő már tisztább és egészebb lesz...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Sokszor menni kell tovább. Felégetni a hidakat magunk mögött. Megszakítani olyan szálakat, amelyeken korábban a lét függöt. Engedni a halált...
-
Sejtekből vagyunk. Tetőtől talpig sejtekből. Voltam egy csomóféle órán, tudom, hogy milyen bonyolunt önmagában egyetlen egy sejt is. A sok f...
-
Gyakran megadatik az ember életében, hogy létrehozhat valamit, ami egészen addig még nem volt. Ez lehet egy finom étel, egy tökélesre kompo...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése