Lassan mindennek elérkezik az ideje... Mind őrizgetünk egy-egy szilánkot lényünk egészéből, ami lepattant rólunk egy-egy (darabokra)törés során. Így őriztelem egy részt Belőled is - hosszú éveken át: valami olyasmit, ami segít, hogy megtapasztaljalak mindig, amikor kedvem van, vagy nyugtalan vagyok. Titokban forgattam, nézegettem, szagolgattam, ízleltem néha. Aztán előbb képletesen, majd szó szerint is, szélnek eresztettelek!
Egy doboz mélyén volt egy rejtett darab, egy ideje már fölöslegesen - értelmetlen, vagy ha az nem is, de mindenképpen haszontalan kacat, ami visszaránt, s nem hagyja a totális elengedést. Zavaró a tudat, ha van egy lom, ami emlékeztet valamire, ami fájt egykor. Mert bármennyire is újrakezdünk dolgokat, mindig van hova nyúlni, ha szeretnénk, vagy ha nyugtalanok vagyunk.
Mostmár nincs. Olyan végleges az elengedés, olyan egyértelmű, világos és tiszta, ahogy annak lennie kell.
Mindennek eljön az ideje... Lehet sűrgetni, lehet visszafogni, de egyiket sem érdemes. Mind őrizgetjük a darabkáinkat - tartogatjuk, s egyszer csak értéktelenné válik a tárgy, amihez emlékeket kapcsoltunk. Ilyenkor érdemes megszabadulni tőle... Kidobni valamit csak egy pillanat - szétszórni valamivel több, de felvállalni a nélküle-létet, nos, annak szélsőséges esetekben, de sokszor egy élet sem elég. Ha mégis sikerül, minden új értelmet nyer - egyik pillanatról a másikra, mert ahogy szétszórtam részedet, már tudom, hogy soha többé nem tapasztallak meg.
De megy minden tovább a maga útján, és megélek valami mást...
5 megjegyzés:
Orsi... tudom, hogy tudod, de tudsz! :)
Hehe, köszi, Timi! Tudod (s tudom, hogy tudod), mindenki tud valamit;):D
Azért a szilánkok mellett ott vannak a szirmok is ;) birkáááááááás ♥ ღ :)
Igan, a szirmok is:) De mind a kettőnek megvan a maga szerepe:)
Így van:) én a szirmokat azért jobb szeretem:) ღღ
Megjegyzés küldése