2012. május 19., szombat

Színről színek

Olyan naív néha az ember... Azt hiszi, hogy élni csak annyit jelent, hogy élsz, szeretni csak annyit, hogy szeretsz. Közben pedig a világnak annyi árnyalata van: zökkenők és buktatók, színek, kavalkádok, amik elvakítanak, megbabonáznak, elkábítanak.


És én is olyan naív vagyok... Elhittem sokszor, hogy velem nem fordulhat elő ez vagy az, például, hogy bántok. Pedig bántottam sokszor, sokakat - önzésből, butaságból, csak azért, mert nem láttam színről színre a valóságot, és mert olyan könnyű megtenni, olyan könnyű ártani másoknak.

Lehet, hogy ami fehér az tényleg csak fehér, ami fekete az csak ennyi: fekete - és nincsenek árnyalatok? Nem hiszem... Lehet, hogy élni mégis csak annyi, hogy élsz, szeretni pedig csak annyi, hogy szeretsz? Nem tudom... lehet...

Nincsenek megjegyzések:

Elszakítva

28 éven keresztül kerestem valamit. Most, hogy már látlak Téged, azt hiszem, megtaláltam. Már tudom, hogy mi volt az, ami mindig hiányzott....