Nem tudom, más hogy van vele, de a saját életemen azt látom, hogy tele van szimbólumokkal, olyan jelképekkel, amiket mások kreáltak vagy én hoztam létre magamnak. Mindegyik él, mozog és lélegzik, és ha rájuk nézek, akkor mondanak valamit - nosztalgiával, reménnyel, hittel töltenek be, és lehet, hogy buta meg naív, de erőt adnak.
Csak néhányat emelek ki...
A narancs azt mutatja, hogy honnan hova jutok - minden vég egy új kezdetet rejt magában. Egy éppen felreppenő szarka a mezőn mindig emlékeztet arra, hogy bármilyen nehézségek vannak, az élet akkor is szép, és minden rendben van. A pipacs jelzi a szép kapcsolatokat, az emberek által nyújtott csodát, az áldást, amit mások lelkébe viszünk, vagy amiből részesülünk barátaink révén.
És a legszebb a világban az, hogy minden összefügg mindennel: a szimbólumaim is! Íme:
(A festmény Ferencz Erzsébet munkája. Köszönet érte neki és Barinak)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése