Zivatar

Mint barlangjából tekint ki a medve, úgy nézem én is a cikknyi erdőt az ablakom előtt - és hogy ne lássam közben a tízemeletes tömbházak sarkait, barlangba képzelem magam. Keskeny kicsi sáv, de domboldal a javából, olyan eleven és üde, amilyen csak lehet. Esik. Érzem a most hullott vícseppek illatát, az átmosott levegőt. Nézem és magamba szívom mind, amennyit lehet, és amennyi megadatik. Fülelem és megélem a zuhanást, az önfeledséget. Esőcsepp(nyi) vagyok. (De) Öntözök...

Közben meg napsugárhintóján kacarászva Isten fut végig a hegyen...