Valamit, amit még nem láttak emberek,
amit csak az ért, aki igazán szeret...
Ha nehéz az élet, a világ éget,
és úgy érzed, hogy minden elhagyott téged,
veszély tör reád, nincs menekvés,
valahol felcsillan egy csíknyi remény!
Felnő a világ, felnövünk vele,
de úgyis marad bennünk egy csipetnyi gyermek,
aki bújna, menekülne kifele innen,
de megbénul, mert hidegen élnek.
Mondanék valamit, amit senki se tud,
ordítanám a valót vadul!
De nem látom és nem ismerem,
mert gyermeked vagyok és védtelen...
Mondanék szépet és mondanék jót,
hogy tudja meg Isten, hogy mit adott!
Mondanék-mondanék... csak mondanám már...
aztán néma mosolyra görbül a szám:
Köszönöm! Köszönöm az ÉDESANYÁM!
Kolozsvár, 2009. november 23.
(Édesanyámnak, születésnapjára)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Elszakítva
28 éven keresztül kerestem valamit. Most, hogy már látlak Téged, azt hiszem, megtaláltam. Már tudom, hogy mi volt az, ami mindig hiányzott....
-
Gyakran megadatik az ember életében, hogy létrehozhat valamit, ami egészen addig még nem volt. Ez lehet egy finom étel, egy tökélesre kompo...
-
Mindig ott van, ahol szükség van rá. Hallgat, ha hallgatni kell. Ölel, ha csemetéjének arra van szüksége. Elcsitítja a családi viszályokat....
-
28 éven keresztül kerestem valamit. Most, hogy már látlak Téged, azt hiszem, megtaláltam. Már tudom, hogy mi volt az, ami mindig hiányzott....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése