Mondanék valamit...

Valamit, amit még nem láttak emberek,
amit csak az ért, aki igazán szeret...

Ha nehéz az élet, a világ éget,
és úgy érzed, hogy minden elhagyott téged,
veszély tör reád, nincs menekvés,
valahol felcsillan egy csíknyi remény!

Felnő a világ, felnövünk vele,
de úgyis marad bennünk egy csipetnyi gyermek,
aki bújna, menekülne kifele innen,
de megbénul, mert hidegen élnek.

Mondanék valamit, amit senki se tud,
ordítanám a valót vadul!
De nem látom és nem ismerem,
mert gyermeked vagyok és védtelen...

Mondanék szépet és mondanék jót,
hogy tudja meg Isten, hogy mit adott!

Mondanék-mondanék... csak mondanám már...
aztán néma mosolyra görbül a szám:
Köszönöm! Köszönöm az ÉDESANYÁM!

Kolozsvár, 2009. november 23.

(Édesanyámnak, születésnapjára)