Az emberek gyakran nem vesznek észre semmit, csak elsiklanak a nagy Történések mellett. Sokszor csak mellékszereplők vagyunk - a dolgok egyszerűen lezajlanak, és mi alig reagáljuk le. Van aki az egész életét leéli így, aztán felteszi a kérdést magának, hogy miért? Miért kelek fel reggel? Azt hiszem, hogy ez a legfontosabb kérdés - és nem mindig egyértelmű a válasz.
Az emberek gyakran nincsenek tisztában saját magukkal - ezért másokon köszörülik a nyelvüket. De mindig csak akkor, amikor az illető nincs ott, aztán ha találkoznak, akkor szépen, udvariasan belemosolyognak a másik szemébe...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Sokszor menni kell tovább. Felégetni a hidakat magunk mögött. Megszakítani olyan szálakat, amelyeken korábban a lét függöt. Engedni a halált...
-
Sejtekből vagyunk. Tetőtől talpig sejtekből. Voltam egy csomóféle órán, tudom, hogy milyen bonyolunt önmagában egyetlen egy sejt is. A sok f...
-
Gyakran megadatik az ember életében, hogy létrehozhat valamit, ami egészen addig még nem volt. Ez lehet egy finom étel, egy tökélesre kompo...
1 megjegyzés:
Hm, milyen igaz.... ha mindenki törődne saját magával....
. . . .
(L)
Megjegyzés küldése