Nem múlik el semmi,
az idő is marad.
Egy pillanatig ásít
pedig szárnya van.
Aztán felrebben hamar,
az idő messze száll.
S más minden így marad,
Te repülj csak el, madár!
Bánffyhunyad, 2007. május
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Sokszor menni kell tovább. Felégetni a hidakat magunk mögött. Megszakítani olyan szálakat, amelyeken korábban a lét függöt. Engedni a halált...
-
Sejtekből vagyunk. Tetőtől talpig sejtekből. Voltam egy csomóféle órán, tudom, hogy milyen bonyolunt önmagában egyetlen egy sejt is. A sok f...
-
Még most is emlékszem, milyen izgalommal vártam az első tanítási napot. Aztán mikor végre elérkezett, hátamra vettem az iskolástáskát, k...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése