Az ostrom meg nem áll, tör felém,
és én vívom a harcot könnyedén...
És tovább, tovább megyek!
Elvakít, rámvicsorít a veszély,
és zuhog a nemkívánt mocsok!
Vés, vagdos az ordító vihar...
A ruhám cafatokban lógó dirib-darab...
De taposok tovább, tovább megyek!
Ha nem mész – én kő vagyok,
te meg még mindig csak homok!
Megyek, és nem érdekel, hogy gyötrő melegen
vérem lecsorog az egész testemen!
Kolozsvár, 2008. december
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Azt szokás mondani, hogy az igazán nagy dolgok mindig a csendben történnek - a magányban. Én eddigi életemben kétféle magányt tapasztal...
-
28 éven keresztül kerestem valamit. Most, hogy már látlak Téged, azt hiszem, megtaláltam. Már tudom, hogy mi volt az, ami mindig hiányzott....
-
Az elmúlt 7 hétben Rony kutyámmal kutyaiskolába jártunk. Nem azért mentünk oda, mert ő rossz kutya, hanem azért, hogy megtanuljam, hogy mik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése