egy figyelmesség
egyetlen pici jel
egy mosoly
egy önzetlen
megmozdulás
egyetlen pillanat
amikor az ember tudja
nincs egyedül
már egyetlen egy
percért is megéri
Mettenhausen, 2008. augusztus 8.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Sokszor menni kell tovább. Felégetni a hidakat magunk mögött. Megszakítani olyan szálakat, amelyeken korábban a lét függöt. Engedni a halált...
-
Sejtekből vagyunk. Tetőtől talpig sejtekből. Voltam egy csomóféle órán, tudom, hogy milyen bonyolunt önmagában egyetlen egy sejt is. A sok f...
-
Még most is emlékszem, milyen izgalommal vártam az első tanítási napot. Aztán mikor végre elérkezett, hátamra vettem az iskolástáskát, k...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése