Megjöttem, és látom, ahogy közben a kopár fák búcsút intenek a nyárnak. A napok telnek - néha elszállnak, máskor csak vinyítva vonszolják magukat, és ez így van jól.
Sokminden történt közben. Repültem. Zuhantam. És lebegtem is. Láttam világot, nem egyet. De közben végig egyvalamit kerestem: a LÉTEZÉST. Aztán rájöttem, hogy vele együtt jár a SEMMI, a VALÓSÁG, az ÁRNYÉK és a FÉNY, a LÁTSZAT, a KÉPMUTATÁS, a KÍN, a SZENVEDÉS, a FÁJDALOM, az ÖRÖM, a JÓSÁG, a SZERETET, a CSODA és a RÁCSODÁLKOZÁS. Nem sorolom tovább... ez mind hozzá tartozik a Világhoz és benne az Emberhez. Talán egy szóval lehet megnevezni azt, amit megtapasztaltamtam: (sok)MINDEN - és még az is tetőtől talpig.
A következő napokban Mettenhausenben lejegyzett írásaimból nyújtok át néhányat. Mindet a MINDEN ihlette... néha a FÉLELEM, máskor a DERŰ, olykor a KUDARC, legtöbbször a BETELJESEDÉS...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Sokszor menni kell tovább. Felégetni a hidakat magunk mögött. Megszakítani olyan szálakat, amelyeken korábban a lét függöt. Engedni a halált...
-
Sejtekből vagyunk. Tetőtől talpig sejtekből. Voltam egy csomóféle órán, tudom, hogy milyen bonyolunt önmagában egyetlen egy sejt is. A sok f...
-
Gyakran megadatik az ember életében, hogy létrehozhat valamit, ami egészen addig még nem volt. Ez lehet egy finom étel, egy tökélesre kompo...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése