Ma reggel különleges állapotában találtuk a mellékhelyiség ajtaját: ki volt törve a sarkából. Rögtön az jutott eszembe, amikor otthon, falun a wc ajtaja egy az egyben leesett a helyéről, és mint egy vörösszőnyeg terült el a "király" lábai előtt. Vicces jelenet, és talán kevés ember fog örülni neki. De egyvalamire bizonyítékul szolgál: a tökéletesen tiszta, végtelenül rendezett dolgok mögött is rejlik valami kosz, valami szenny, valami hiba. Hiába van kifogástalan házam, amit az emberek megcsodálnak, ha odabent valami nem úgy működik, ahogy kell. Otthon is van trágyaszag, itt is, és nem többek, vagy kevesebbek az emberek Németországban, mint Romániában, csak itt vastagabb a csokimáz...
...és az is jelent valamit, hogy még a budiajtó sem tud tisztességesen kitörni...
Mettenhausen, 2009. augusztus 25.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Elszakítva
28 éven keresztül kerestem valamit. Most, hogy már látlak Téged, azt hiszem, megtaláltam. Már tudom, hogy mi volt az, ami mindig hiányzott....
-
Azt szokás mondani, hogy az igazán nagy dolgok mindig a csendben történnek - a magányban. Én eddigi életemben kétféle magányt tapasztal...
-
Lassan mindennek elérkezik az ideje... Mind őrizgetünk egy-egy szilánkot lényünk egészéből, ami lepattant rólunk egy-egy (darabokra)törés so...
-
Sokszor menni kell tovább. Felégetni a hidakat magunk mögött. Megszakítani olyan szálakat, amelyeken korábban a lét függöt. Engedni a halált...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése