2009. november 1., vasárnap

Barát...

A barát az az, aki szárnyak ad, megnevettet, aki veled együtt sír és veled együtt éhezik, ha kell. A barát meghallgat, és tanácsot ad: tükröt mutat. A barát az, aki belenéz a tükörbe. A baráttal jól esik egy-egy hideg őszi estén leülni egy pohár finom forraltbor vagy -csoki mellé, és megvitatni az élet nagy kérdéseit és értelmét. Meggyújtani egy szál gyertyát, és együtt nézni, ahogy leég, közben összemolyosogni, és megérteni: jól van... nagyon jól van minden így.
A barát az, aki a legkönnyebben a földbe tud döngölni - persze akaratlanul. A barát ott tappint, ahol a legjobban fáj, ott éget ahol a legkínosabb, oda tartja a tükröt, ahova a legkevésbé sem akarunk nézni. A vita a baráttal megöl... A kibékülés a baráttal újjászül...
Barátom az, aki nyitott rám, és nem hibát, a gyarlóságot és az értelmetlenséget keresi bennem, hanem meglátja az istenit - a fentről gyúrt csodát...

3 megjegyzés:

Évi írta...

Mit öl meg? Az egót?.... A meg nem értettségből fakadó sértődést? Szerintem egy vitából nincs halál -vitázni mindenki szokott... Barát az, aki birtoklás és elvárások nélkül képes megérteni....

Dimény Orsolya írta...

Igazad van:) Aki birtoklás és elvárások nélkül képes megérteni... Van amikor nem értjük egymást, olyankor nem ellenkezni és dübörögni kell, hanem lehajolni egymáshoz, és indulat nélkül, szeretettel feltárni az okokat. A birtoklásról és elvárásról azért nem írtam, mert ezen szó kapcsán nekem eszembe se jutott... Barátságban szóba se jön. Ha csak magammal szemben nem várom el, hogy a másikhoz makulátlanul tisztán viszonyuljak. Nem azért kapok Tőle jót, mert elvárom, hanem mert úgy érzi, és mert ezt akarja adni - és viszont(de erről már írtam).
A vitában nem a meghalás a lényeg, hanem az újjászületés...

Évi írta...

Bocsánat, rosszul fogalmaztam. A vitában senki nem hal meg. A vitában az ember levezeti a gőzt úgymond, és ettől megkönnyebbül - de lehet, hogy rosszul látom. Én legalábbis még egy vitába sem haltam bele.... :) Persze, minden nézőpont kérdése, ki mit értelmez "halál" alatt...
Köszönöm, hogy vagy, és tanulhatok tőled!
::::::::::::::::::::::::::::::

Elszakítva

28 éven keresztül kerestem valamit. Most, hogy már látlak Téged, azt hiszem, megtaláltam. Már tudom, hogy mi volt az, ami mindig hiányzott....