Szabadság

Azt hiszem, hogy a szabadság az, amit nem lehet megállítani, ha lenni akar, akkor van is...

.

A madarak szabadok. Azért nem szeretem bezárva látni őket, mert olyankor meg vannak fosztva valamitől - csonkák, és mégis kinek tetszik a szétszaggatott élet? Úgy hiszem, hogy szabadnak lenni annyit jelent, mint élni: szárnyakkal vagy szárnyak nélkül, de repülni valamerre, egy meghatározott, pontosan kifejezhető cél felé.

.

Mi emberek vajon mit kezdünk vele? Sokszor semmit. Ott van a lehetőség minden egyes napon, órában, percben, mi mégis mókuskerékben csonkán élünk, mert ezt szoktuk meg. Ezt verik belénk darabokra vágott szüleink, kiknek vállára még ma is ránehezedik az iga terhe. Semmiért, vagy alig valamiért éjt nappalá téve dolgozni kell - mert ilyen az élet, mert nincs más választásunk. Aztán ezt veri belénk az oktatás - akár tetszik, akár nem, tenni kell: tegnap magoltál, ma magolsz, holnap-holnapután, vagy majd egyszer vizsgázol belőle. És rá kell jönnünk, hogy mégsem tudunk semmit, mégsem tudunk élni, mert minden időnket azzal töltöttük, hogy olyasmit sajátítsunk el, amihez semmi közünk, aminek semmi köze a léthez.

.

Aztán minden tovább húzza az embert: a munka, a munkahely, a barátok, a társa(k), a vallása, és mikor már azonosult mindezzel, akkor a hite is. Mert már semmit nem szabad, és tovább húzunk mindent, lefelé, a gettó és pokol felé. A csirkéknek levágjuk a szárnyát, hogy a tyúk majd ne repüljön el - és ez a jobbik eset, mert máshol meg bezárják egy ketrecbe, ami alig nagyobb, mint ő maga; a kutyákat láncra verjük, az erdőket elkerítjük - se ki, se be senki sem! A szabadság maga egy illúzió, mert elhisszük, hogy az. Körülnézünk és azt látjuk, hogy nem létezik. Voltak ugyan a történelemben nevetséges próbálkozások - és azokat az embereket hősnek tekintjük, pedig nem voltak se jobbak, se rosszabbak nálunk. Csak párat említve: 1849, 1964, 1989 - "szabadságot" szeretett volna az ember - és csak értelmezés kérdése, hogy mit jelent ez a szó...

.

Az ember rab, és maga ölti lelkére és a többiekre a csíkos ruhát. Aki felkapaszkodik a börtön falán, a szögesdrót felé, azt visszarántják, mondván: "Ne hülyéskedj, épp most szállsz ki, amikor gazdasági válság van?!" A nagyok meg azt mondják: "Nyugalom, megoldjuk. Most egy kicsit nagyon rossz nektek, de majd jobb lesz!" És még a törekvés érzi butának magát, hogy ezt biza elszúrta, mert most szar, de jobb lesz. Talán az a baj, hogy mindig más a bűnbakk - akkor más is kell megoldja a problémáinkat...

.

Hajós András énekelte egyszer: "Egyre tisztábban látszik a kép, én is élesebb vagyok, s az a hülyegyerek, aki volt, aki voltam, márt tudja, hogy a nagyok a legnagyobb részt csak ostobák, és miattuk lett ez szar világ!" Az Ember már nem akar biológiai lény lenni, de még nem képes tudatos lényként viselkedni... Akkor vajon ki is ő?

.

Egyvalami még mindig biztos: a szabadságot arról lehet megismerni, hogy ha lenni akar, akkor van is...

.

.

.

Ugyanebben a témában, ajánlom: http://nomi.freeblog.hu/