2010. augusztus 3., kedd

Szemszögek

Hallgasd: http://www.youtube.com/watch#!v=Esc3Da_yw2Y&feature=related

Nemrégiben azt mondták nekem, hogy Louis Armstrong What a wonderful world c. dala egy tökéletes alkotás, amiben minden egyes hangjegy a helyén van, és igazságként szól mind a hangszerek szintjén, mind az előadó torkából. Ezzel a kijelentéssel tökéletesen egyet értek, mert született számtalan fordítás és feldolgozás belőle, énekelték sokan, sokféleképpen, de valahogy még mindig az eredetit hallgatjuk legszívesebben.

Aztán végiggondolom a dal keletkezésének történetét. Úgy hiszem, hogy minden egyes vers ugyanazon a folyamaton megy keresztül. A szerzőben motoszkálni kezd valami, akkor még teljesen zagyva gondolatok. Ha valaki érti a jeleket, akkor papírra is veti - van amikor készen születnek a rímek, dübörög a ritmus, máskor azonban utólag kell hozzátenni, korrigálni. Amikor az utolsó betűt kialakítja a művész, a vers abban a pillanatban készen van. Ott, és akkor az ember elégedett, és alkotása tökéletes, mert minden benne van, amire egy tökéletlen szerző képes. És ott van a dallam is, aminek szintén formálódnia kell - bár erről nem sokat tudok...

Korábban azt hittem, hogy az ember létezése során a tökéletesség felé törekszik, arra, hogy szent legyen. Aztán rá kellett jönnöm, hogy ez korán sincs így. A legtöbb ember nem törekszik semmire, és él egyik napról a másikra, vagy pedig éppen ellenkezőleg: hatalomra tör, és soha, de soha nem lesz sem szent, sem erkölcsileg feddhetetlen, de még csak jó sem, és valahol nagyon távol marad attól, ami szerintem tökéletes. Az ember nem lehet ilyen... csak legfeljebb az alkotása által, és akkor is csupán néhány pillanatra, amikor éppen készen van, mert utána a kritikusok felfedezik benne az apró hibákat, de a nagy baklövéseket is. Az ember nem lehet tökéletes, csak benne az Isten...

Gothe szerint: "Tetteidnek tudjál örülni,/Más tetteit tudd megbecsülni,/Főleg ne gyűlölj egy embert se,/ S a többit hagyd az Úristenre!" Azt hiszem, hogy ez a tökéletlen ember tökéletességének ismérve... az elégedettség, mert az összes többi szempontból lehet gyarló és elesett, de ha elégedett saját magával és másokkal, akkor véghez tudja vinni azt, amit Armstrong, kimondani, hogy: "Milyen csodálatos a világ!"

Ugyanebben a témában, ajánlom: http://nomi.freeblog.hu/archives/2010/07/28/Tokeletes_tokeletlensegek/

Nincsenek megjegyzések:

Elszakítva

28 éven keresztül kerestem valamit. Most, hogy már látlak Téged, azt hiszem, megtaláltam. Már tudom, hogy mi volt az, ami mindig hiányzott....