2009. október 1., csütörtök

Rosa Loibl sírkövére

Még van szíved, de már nem dobog -
csak a mély hangtalanság zokog.
Érthetetlen jelenet:
ahol leteszed a keresztedet.

Már van szíved, de még nem dobog,
nyithatsz bármikor egy új lapot,
ahogy felveszed a keresztedet,
és csöndesen átöleled.

Kolozsvár, 2009. szeptember 28.

2 megjegyzés:

Nomi írta...

gyönyörű, az új alkotások közül ez tetszik a legjobban. A halhatatlanság üzenete... Nagyon tetszik, és ez nagy érdem Orsi, figyelembe véve, hogy alapjában véve nem is szeretem a verseket.;) Várom, mi kerül elő még a kint megrakott tarisznyából!

Dimény Orsolya írta...

Köszönöm, Nomi:)
Az első sor Mettenhausenben született, a többi egyik éjszaka, mikor megébredtem csak azért, hogy ezt megírjam. Az elismerést, figyelembe véve, hogy nem is szereted a verseket, nagyon köszönöm!:)

Elszakítva

28 éven keresztül kerestem valamit. Most, hogy már látlak Téged, azt hiszem, megtaláltam. Már tudom, hogy mi volt az, ami mindig hiányzott....