A szeretet nem megváltoztani akar: elfogad. Ezáltal tanít és nevel, tükröt tart. Erélyesen, de nem követelőzve. Aki szeret, az nem bánt - az csak szeret és azt viszont szeretik.
Az eredendő következménye a legszebb az egészben: a fejlődés - nem is akármilyen: kölcsönös és teljes (testi, lelki, szellemi) fejlődés. "Egymás hajlataiba idomulás" és megszelidülés. Olyanná válok, amilyenné lennem kell a szereteted áltad. Nem azért, mert elvárod, vagy mert ezt kéred, hanem mert így akarjuk, mind a ketten.
Nem azért fogok fejlődni, mert Neked nem tetszik az, aki most vagyok! Ezt gyorsan felejsd el! Azért növök magasabbra, mert meglátod bennem azt, aki lehetnék, de attól még elfogadsz annak, aki vagyok. Nem jövőbesóvárgó mohosággal, hanem tiszta, istenitől fakadó egyszerűséggel. És akkor lehet, hogy egyszer tényleg olyan leszek, amilyen lehetnék, amilyennek szeretni szeretnél. ADDIG NEM, mert nem az elvárás és kötelesség mozgatja az embert, és nem is a "külső motiváló tényezők", hanem a belső szereteterők: általad és általam...
Mettenhausen, 2009. augusztus 30.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Sokszor menni kell tovább. Felégetni a hidakat magunk mögött. Megszakítani olyan szálakat, amelyeken korábban a lét függöt. Engedni a halált...
-
Sejtekből vagyunk. Tetőtől talpig sejtekből. Voltam egy csomóféle órán, tudom, hogy milyen bonyolunt önmagában egyetlen egy sejt is. A sok f...
-
Gyakran megadatik az ember életében, hogy létrehozhat valamit, ami egészen addig még nem volt. Ez lehet egy finom étel, egy tökélesre kompo...
2 megjegyzés:
Ezt az írásodat kedves nagyon gyorsan nagyon sok mindenkinek el kéne olvasnia... nem azért, mert elvárás.... hanem, mert ettől jobb lenne mindenkinek.... :)
Igazat szólsz drága sziblingózám, mint mindig!:) (L)
Köszönöm, drága Sziblingózám!:)(terjeszd csak:D)
Megjegyzés küldése