Eldöntöttem, hogy ma csak azt csinálom, amihez kedvem van, amit szeretnék...
Első körben: lógtam a suliból. Nem volt kedvem menni: nem mentem.
Kínait akartam, kínait ettem, sütit akartam, sütit ettem. Sétálni akartam, parkba mentem. Nyugalmat akartam, meghallgattam egy részletet a templomban az orgonapróbából... És minderre volt időm... Egy nap, amikor azt tettem, amit szerettem volna... És nem érdekelt az, hogy mit mond a másik, a harmadik, hogy milyen korlátokat és szakadékokat kell leküzdenem. Őrület... megbolondultam? Lehet... De vannak ötleteim, hogy mit csinálhatnék mééééééééééég, amit igazán szeretnék, amihez kedvem van... de túl rövid a nap, hogy mindenre jusson belőle....
Azzal a reménnyel hajtok fejet a mának, hogy a holnap ismét megmutatja csodáit...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
-
Sokszor menni kell tovább. Felégetni a hidakat magunk mögött. Megszakítani olyan szálakat, amelyeken korábban a lét függöt. Engedni a halált...
-
Sejtekből vagyunk. Tetőtől talpig sejtekből. Voltam egy csomóféle órán, tudom, hogy milyen bonyolunt önmagában egyetlen egy sejt is. A sok f...
-
Gyakran megadatik az ember életében, hogy létrehozhat valamit, ami egészen addig még nem volt. Ez lehet egy finom étel, egy tökélesre kompo...
2 megjegyzés:
IGEN! Végre!!!:) Amúgy: nincs olyan, hogy TÚL!;) Nekem egyébként hosszú egy nap... ám, ez is nézőpont kérdése:)
Köszönöm, hogy vagy, és nap nap után részese lehetek ennek a csodának.... (L)
:) Bár csak még egy órával hosszabb lenne egy-egy nap:)
Megjegyzés küldése